Sok hasonló tapasztalatot megélt embertársaink szerint, a hazug ember jobb mint a sánta kutya: nem kell kergetni mert házhoz jön és azért sem mert a pofont is bevárja.
A pofont? Azt a nagy büdös nagy pofont amit Önmagának ver az arcára. A barátság értékmérője a féltékenység? Vagy a barátság értékmérője az irígység?

Hogyan tanít az a barát aki azt mondja barát és elárul?

Az a barát a legjobb mert megerősít abban, hogy jó vagy és megerősít abban, hogy Ő meg gyenge. Az emberi érték az ha megbeszéli veled, figyeli az értékeidet, érdekeidet és aztán reagál dolgokra. Ez a barát a barát. A többi az érdek embertárs, érdek pillanatnyi téged rajongó, de semmi köze a baráthoz.

Sok időt nem érdemes tehát arra szánni aki elárul, mert alanyi jogon lesz áruló és a következményeivel is számolnia kell. A következmények pedig elég nagyok ha bele gondolunk a harag romboló hatásába. Haragos vagy? Kár lenne: engedd el. Szenvedni fog eleget ez az ember mikor ráébred, ellépte a lépést. A tánc és az élet ilyen: vannak jó lépések és rossz lépések. Ezek hatással vannak életünkre. Annak az életére is aki barátként elárul.


Sajnáld e őt?  Szerintem NE!

Sajnálni annyi mint gyengének látni: én az érezz vele együtt gondolatot javaslom. Megérteni a miértjét, az okát, a gyáva árulásának a célját.  Az emberek jók, alapvetően aranyosak, kedvesek és nem akarják bántani egymást. Ez valahogy kijön belőlük és elromlanak a dolgok. Aztán már nem akarják megjavitani /se/.

Ez olyan amit ember tesz emberrel: aztán harag és ellenségeskedés lesz belőle! Van akinek ez nem elég, hogy békésen intézze a dolgait? Van! Ők az életüket mérgeskedve és szorongva töltik!

Legyél békés, kedves és barátságos és ha rombolni támad kedved, fuss egy kört és nyugodj le!

A hazug barát jó tanító!